Nagyobb merényletet maroknyi olvasóközönségem ellen nem is követhettem volna el, mint amit tettem: Egy hónapig nem jelentkeztem. A magyarázat: lustaság. Esténként hol némi tornához, súlyzózáshoz hasonlító vonaglást produkáltam, hol némi tennivaló akadt a ház körül, de persze pont az említett és tisztelt parányi olvasóközönségem nevetne ki, azt hiszem, ha órákon át tartó gondos gyümölcsfa-metszést, ásást vagy más kerti munkát neveznék meg okként. Ezekbe ugyan belekóstoltam, de nevetséges lenne rájuk fognom a mulasztást.
Othonunk kicsit csinosodik a napokban, készül a teraszunk teteje, ettől a projekttől kellemes nyári estéket, élénkebb társadalmi életet és bővebb teregetési lehetőségeket várunk. Reményeink szerint Kormi is haszonélvezője lesz a cseréptetőnek, már a mostani esti hidegek idején is keresi a menedéket és szemrehányó pillantásokkal, a lekiismeretet bombázó nyávogással kéredzkedik be, mindhiába.
Némi kapcsolódási pontot keresve a maglódi társadalommal, beiratkoztam a könyvtárba. Csakúgy, mint a szomszédok buliján, most is Orosháza-feeling:átlátható olvasóterem, közepes, áttekinthető választék, szorgos könyvtáros a hála a kultúrszomjért. És pont ugyanúgy roppant meg az (egyébként új) parketta, mint annak idején a Dózsa György utcán.
Nádas Pétertől vettem ki a Párhuzamos térténetek-et, eddig nem tudok véleményt alkotni, bár úgy tűnik, habzsolni nem fogom. Ellentétben a karácsonyra kapott Bozsik című művel, amit kb 10 nap alatt "megettem" a maglódi vonaton. Ha már itt tartunk: mindenképp megnézem a Puskás Hungary-t, érdekel az a közeg, amelyben a magyarok utoljára világsztárrá nőtték ki magukat, de véletlenül sem állítanám, hogy bárcsak akkor lettem volna fiatal. Inkább vígszatalódom most Hercegfalviékkal a Magyar Kupában, de nem kell szegénységben élnem.
Állandó hősünk, Kormi most nehéz napokat él át: leköltözettük a házát az építkezés miatt, a mesterek időnként flex-szel és el-eldőlő deszkákkal kergetik át a szomszédba, ráadásul kihelyezett ételét időnként a szomszéd gusztustalan, hájas kandúrja bitorolja. Reméljük, vissza tér hozzánk a kis fekete t a végén örökre!
Utolsó kommentek