Robi naplója

 Tegnap maglódi életünk legszomorúbb pillanatát éltük meg, ugyanis el kellett ajándékoznunk Kormi cicát. A tölünk legtávolabb lakó neoprimitív szomszédunk cseszegetett minket azért, mert időnként a kocsijánal motorháztetőjén napozott. Mivel ez a barom az elpusztításával fenyegetőzött és emiatt az utóbbi hetekben Kormi életéért komolyan aggódtunk, új gazdát kerestünk neki. Szerencsére napok alallt eldőlt, hogy egyik kollegám anyósa egy Pest megyei faluban befogadja.

Bénaságom okán Kormi tegnap egészen megvadult mire a szomszéd (egy másik, sokkal rendesebb) révén betettük az általa ismeretlen ketrecbe. átélve ezeket a pillanatokat megfogadtam, hogy én többet szeméylhez kötődő állatot ebben a lakásban nem tartok, ezt a fogadalmat előszőr Gréti lányunkkal majdan - feltételezhetően - folytatandó közelharcra is érvénysnek tekintem. M akaptam a hírt, hogy új helyéről Kormi lelépett, de mivel evett a neki adott ételből, biztos vagyok abban, hogy vissza fog térni. 

Ha tegnap egyedül vittem volna Kormit a Flórián téri átadásra, hazafelé sírtam volna. Túl azon hogy minden élőlény iránt szolidáris vagyok és csak végszükség esetén okozok nekik fájdalmat, felelőtlennek érzem magam, mert nem jól ítéltem meg a lakóközösségünk tolerancia-szintjét és a macska bánta ezt. A kis kandúr fontos szerepett játszott napi életünkben, különösen Gréti előtt,  megteremtette családunk hangulatát, az első élőlényünk volt, aki kettőnk döntéseként került hozzánk. 

Köszönjük Kormi! menj haza és élj boldogan!

A lényegtelen választási kampánytémák némileg háttérbe szorítottak egy hírt, mely szerint a hazai kereskedelmi televíziózás egykori "doyenje", a néhány éve még szégyentelenül magas havi gázsit kereső Pálffy István "szabdságra ment" az MTV-től, hogy - gondolom az erkölcsi tisztítóvízben megfürödve - kampányolhasson a KDNP-nek. Persze lehet, hogy naív vagyok és "Pistának" önmagával szemben nincs is ilyen elvárása, csupán belátta, hogy egy-két "Korrek-túra" jellegű borkóstolós, a hazáért homlokot ráncolós hakni bizony akadályoztatná abban, hogy a Panoráma- adásaiban  tőle megszokott fergeteges minőséget nyújtsa. Hogy a magyar újságírók szövetsége, mondjuk úgy, meg sem szólal, az a szakma szégyene, ugyanis a normál zsurnliszta etika szerint "Pistának" mérfőldekre el kellene húzni a KDNP-s kampány után minden olyan munkahely közeléből, ahol az általa leírtakat vagy elmondottakat négy embernél több olvassa, hallja, vagy - ha bírja - nézi. Nem, Pistát tárt karokkal várja majd vissza az akkor már vélhetően neki zsíros pozíciót kínáló MTV a hektikus szabi után. Az viszont a KDNP-nek gáz, hogy Pistánk múltja úgymond nem makulátlan: Az utóbbi években "Az én hazám" kezdetű, 2. osztályos gimnazista szintjén megfogalmazott mondatokkal előrukkoló zseni bizony jó nagy nóném volt, mielőtt a balliberálisnak mondott fújmultis hátterű TV2 fel nem karolta. Lám, mit tesz egy két zavaros jegyzet és néhány csillogó fedelű könyv a borokról...

Ma ünnepeljük Gréti féléves szülinapját. Augusztus 31-én született, de mivel ez a hónap csak 28 napos, mára esik a hathavi félév-forduló. Babakeksz híján tejes desszertet kapott és Katica Katát, aki egy pálcára felfűzhető vastag gyűrűkből felépíthető bogárka.

belegondoltunk renivel, milyen is volt az az első hét tavaly szeptemberben: Mai súlya harmadával kislányunkat úgy kellett keresni a kiságyban, ma pedig nyikorog a fa, ha megdobálja lábait és a fenekét.

A meglevő mellé kibújóban van Grétike további három foga. Az ezzel járó nyűg miatt ma nem megyunk babaúszásra. Ez most jó kifogás, de valójában nem szívesen merítem le 3 másodpercre a víz alá, mert sajnálom. A jövő hetek eldöntik, hogy a lágy szív vagy kemény ráció győz-e és mi lesz a tanfollyammal. Nagy súllyal fog viszont esni a taba az, hogy Gréti alapvetően nem élvezi ezt a locsi-pocsit és inkább kihívásként viseli el példásan. Újra fogjuk gondolni, hogy nem lesz-e elegendő, ha nyáron vagy a gyopárosfürdői évszaktól független fürdőzéseink alkalmával kap kedvet a vízhez, legfeljebb lemondunk a légútakat záró reflex használatáról. Tanács kéretik.

 Meglepődnék, ha kislányunkból egy "tettkihaddhüljön" leányzó lenne: vasszigorral emlékeztet jogaira és kötelességeinkre, nem tűri pl. ha két másodpercet késünk az ételével. Nem irígylem azokat apincéreket, akik első családi éttermi étkezésünk során kölülöttünk serénykednek majd, főleg, ha nem eléggé tüsténkednek. Hogy nem magam találom ki mindezt, bizonyítsa az alábbi kép!

 Nagy megelégedésemre Grétike egyre többet mosolyog vissza ránk. Valamiért úgy képzeltem, hogy az első napoktól kezdve értékelni fogja, hogy mennyire szeretjük, de ezt igazából csak most tapasztalom. Kedvence az ágy főlé ereszkedő zenélő körhintája náhány pillangónak és egy csigának, gyakorlatilag csak ez tudja valamelyest tompítani az öltözködés kérlelhetetlen utálatát. Söt már néha sikerül egy órán át nekem is produkálni magam mondókákkal, ha erről volt szó. Ki hitte volna? 

Egyébként csupa jó hír üdítette fel a hétköznapokat, ilyen volt az U20-as válogatott sikere, a munkatársaim nagyvonalú ajándéka Grétikének (egy pihenőszék és egy utazóágy) és első útjaink közösen Orosházára és Nógrádmracalba. Ezeket az utakat Grétike szigorúan végigaludja, örülök, ha egy stoptáblányi megállást engedélyez. Most érzem igazán, hogy hiányzik a korábbi életritmusunk, majd minden hétvégén elutaztunk a szülőkhöz, ez kissé ritkult mostanában, de szerencsére ők jönnek hozzánk többet, mint azelőtt. A pozitív események sorába illeszkedik, hogy egysre jobban megy a foci Maglódón, holott a futásokat egyébként kicsit hanyagolom. Még a végén felfedeznek...:) (Á, nem...)

 Grétike elbűvölő, néhány fejezet a fejlődés első állomásaiból a megfigyeléseim alapján:

2009. szeptember 18. : Ha két kézzel oldalt fogom a cumisüveget, segítek apának pontosan a számban tartani!

2009. szeptember 19.: A balkezem kisujjaval a nem csak ki tudom ütni a számból a cumit, hanem ha kicist megynomom, nem esik ki a számból

2009. szeptember 21: Ugyanezzel a kezecskémmel meg is tudom fogni a cumi karikáját, de pontosan még nem tudom, hogy mire lesz ez jó. 

Még lesz egy-két jelentés!

Kislányunk, Gréti ma ízelítőt adott az előttünk álló feladatokból: Egy szerzetes békességével szuszogta végig élete első babakocsis sétáját kb egy órán keresztül, majd négy körül egyfolytában közölte velünk, hogy valami nem stimmel, de ezt - számunkra érthetően legalább is - nem részletezte. Most szunnyad, az anyukája pedig követni fogja 1-2 órán át. Nagyon tündér a kislány, élénken grimaszol és tudja, hogy mikor mi következik. Ha mégsem az jön (anyatej vagy víz), követeli. ez persze egyik szülőnek sem újság, mi is túl leszünk a most még gyakori tanácstalanságon.

Maglódi "szabdságom" alatt a "pedagógiai logisztika" (értsd: Hozd ide légyszi a cumsiüveget!, továbbá botor lépések a pelenkázás, etetés, altatás, büfiztetés terén) mellet sok dolgot el tudok intézni, amelyeket munkanapokon nem. Kellemes kisváros ez, nem csalódtunk eddig, a helyi iskolabusz sofőrje néha már előre köszön. (nem amerikanizálódom: Maglódon ingyen járat megy körbe a városon az iskolások és később a bevásárló, de már nehezen mozgó nyugdíjasokat szállítandó. Hosszasan kerestem a neten a menetdíjat és a pénztár helyét, míg nem az utcabéli sofőr-vállalkozó világosította fel, azt hiszem még Renit, az ingyenességről). 

Érdekesség, hogy az itteni evangélikus közösség új pásztora éppen az Orosházával szomszédos Békéscsabáról érkezett. Focista nyelven szólva, a többségében evangélikus megyeszékhely után a 10 ezres, ráadásul három felekezetű Maglód maximum levezetés lehet, de persze hülyeség lenne nekem erről ítéletet mondanom.

Ha már Orosháza és ha már focista nyelv: Július óta heti egyszer látogatom a járási öregfiú bajniokságban játszó maglódiak edzéseit. Az iram nem negy, de rutinos, szerintem korábban megyei osztályokban játszó 50 körüliek alkotják a derékhadat, kiegészülve néhány 40 alatti "örök ígérettel". Azon a nagypályán játszunk, amelyiken a "nagy", NB III-as csapat is, de bizony nem éppen olyan eredménnyel, mint a most szenzációs OFC. Kissé mulatságos, hogy a 10 éves koromban tomboló divatot leszámítva most került a lábamra stoplis cipő, ugyanis én mndig betonon, salakon, vagy teremben játszottam.

 A hivatalos időpontot 3 héttel megelőzve Gréti 31-én meglepett minket, először anyukáját, utána az ő anyukáját, aki segíteni volt nálunk, majd engem, aki délután fél 2-kor Renit kórházba vitte. 2200 gr, 47 cm a testhosszŰŰŰ: Nem lesz égimeszelő, de jóból keveset adnak!

 Ahogy a kedvesem közeledik a 40. hét felé, nő az izgalom. A legnagyobb problémám, hogy a János Kórház, pomtosabban a Szent János Kórház vagy 35 km-re van tőlünk, ráadásul át kell verekednünk magunkat egész Budapesten. Bár mindenki azt mondja, hogy órák állnak a rendelkezésre a fájásoktól a szülésig, nem vagyok nyugodt. Ráadásul az orvosunk legyintve már csak annyit írt fel egy bizonyos gyógyszerből, amennyi még kb másfél hétre elegendő, ami a "már ne vegyen tartós tejet" vicc analógája szerint korábbi születést jelez. Renike egyébként szeptember elejére "datálja" az eseményt, holott az Grétinek nem biztos, hogy jó lenne, mert vagy 18 évig beárnyékolná a szülinapot az iskola/óvoda-kezdés.

 A nagy pillanat

Június 6-án Renike és én házasságot kötöttünk. "Olvasóim" biztosan tudják, hogy rögös úton jutottam el idáig, de annál nagyobb most az elégedettség bennem, mert tudom, hogy ketten kiegyensúlyozott és érdekes életet fogunk élni. Néhányan azóta megkérdezték, milyen élni ebben az új minőségemben. nem ért válatlanul a kérdés, mert "előző minőségemben", már kamaszkoromban is nagyon sokat törtem a fejem, hogy vajon tényleg egyhangúbb, sivárabb lesz-e egy ember élete a házaságban, mint azelőtt - ahogy legalább ezt idősödő férfiak néhány sör után a sihedereknek útmutatóként oly szívesen hangoztatnak. A másik oldalon ugyanennyiszer feltettem magamnak a kérdést: Akkor ugyan miért törekszik mégis mindenki erre, vagy legalább egy stabil kapcsolatba és gyereknevelésre? Nagy boldogságomra ésn egyértelműen a az elégedettek közé tartozom.

Az esküvőt Orosházán tartottuk. Nagyon megható pillanat, mindenkinek ajánlom. és azt is ajánlom, hogy ha van rá módja, legalább az esküvőre hívjon meg mindenkit, akit fontosnak tart, mert jó végig nézni az embereken. Talán elcsépelt a gondolat, de valahogy a jelenlevőkben benne van az életünk: azok a személyek jöttek el, akik születésünk óta támogatnak, akik gyerekkori, iskoláskori és munkahelyi barátok, akik mind-mind más közegből látnak és - valószínűleg - kedvelnek, vállalnak engem, minket. Alig hiányzott valaki, de sajnáltam, hogy különböző okokból nem tudtak eljönni.

Akit érdekel, Bajkai Attila barátom szakértők által is dícsért csaknem 300 felvételét megnézheti a www.justmarried.fw.hu oldalon.

A másik szenzáció: Szeptember közepén születik a jóslatok szerint Gréta kislányunk. Nagyon várjuk, már gyakrolatilag holnap itt lehetne:) . Olyan nevet kerestünk, amely illleszkedik (immár közös) családnevünkhöz, aranyosan becézhető és amelyről nem meteorológia bölcsességek jutnak eszünkbe. Szép, élénk, harsány  név, nekem tetszik.

Két elképesztően nagy változás tehát az életemben, az életünkben. Új lesz a fontossági sorrend, új lesz az időbeosztásunk, sokkal több kötelezettséggel. De biztos vagyok abban is, hogy cserébe új élmények, új ismerettségek, új barátok, egy újfajta boldogság jön. Megígérem Nektek, Kedves Barátaim, hogy a sok új mellett, Nektek, régieknek is marad hely az életemben!

(komolyan mondom, még ha kicsit amerikaielnökös-beiktatásosra is sikeredett a mondat) 

 Semmivel nem árthattam volna maroknyi közönségemnek jobban, minat amit végül tettem: két hónapig hallgattam. Volt viszont okom rá. Már februárban kiderült, hogy babát várunk Renikével, de nem akartul elkiabálni, met az első három hónap elég kritikus. Ugyanakkor ez votl a téma, erről beszélgettünk a családban, a barátokkal, azaz nem hagytunk nyílvános "üzemanyagot" a blogomnak. Szóval, a babaszoba készül, szerintem két héten belül meg lesz a megrendelt bútor, újrafestettük a falakat (felül citromsárga, alul zöld, köztük elefántos tapétacsíkkal) és már csak a neveken gondolkodunk. Itt viszont nem elég az utónévtár felét átrágnunk, mert a baba még a negyedórás dvd-felvételen sem mutatta meg a nemét, nemhogy a kb hathetenként szokásos, "snassz" ultrhangfényképen. Vannak már elképzeléseink, szeretnénk ha szépen lehetne becézni és biztosan nem úgy fogják hívni, mint minket, a "Kis" ragadványnevet elkerülendő.

Kormi nagyon ragasszkodik hozzánk. számtalanszor eleludt ma Renike ölében és szeret a lábunkhoz dörgölőzni, tekintet nélkül arra, hogy pl. egy hűtőgép egyik fele roskad éppen vállainkon. 

Az utóbbi egy-két hétben sikerült újra többet mozognom, heti háromszor, összesen három órában, ami, ha intenzíven sportolunk, nem rossz. Egy foci és két futás, vagy az egyik helyett otthoni súlyzózás, tv előtt. 

Akkor ennyi két hónap után. Hamarosan újra és rendszeresebben jelnetkezem!

 Nagyobb merényletet maroknyi olvasóközönségem ellen nem is követhettem volna el, mint amit tettem: Egy hónapig nem jelentkeztem. A magyarázat: lustaság. Esténként hol némi tornához, súlyzózáshoz hasonlító vonaglást produkáltam, hol némi tennivaló akadt a ház körül, de persze pont az említett és tisztelt parányi olvasóközönségem nevetne ki, azt hiszem, ha órákon át tartó gondos gyümölcsfa-metszést, ásást vagy más kerti munkát neveznék meg okként. Ezekbe ugyan belekóstoltam, de nevetséges lenne rájuk fognom a mulasztást.

Othonunk kicsit csinosodik a napokban, készül a teraszunk teteje, ettől a projekttől kellemes nyári estéket, élénkebb társadalmi életet és bővebb teregetési lehetőségeket várunk. Reményeink szerint Kormi is haszonélvezője lesz a cseréptetőnek, már a mostani esti hidegek idején is keresi a menedéket és szemrehányó pillantásokkal, a lekiismeretet bombázó nyávogással kéredzkedik be,  mindhiába.

Némi kapcsolódási pontot keresve a maglódi társadalommal, beiratkoztam a könyvtárba. Csakúgy, mint a szomszédok buliján, most is Orosháza-feeling:átlátható olvasóterem, közepes, áttekinthető választék, szorgos könyvtáros a hála a kultúrszomjért. És pont ugyanúgy roppant meg az (egyébként új) parketta, mint annak idején a Dózsa György utcán. 

Nádas Pétertől vettem ki a Párhuzamos térténetek-et, eddig nem tudok véleményt alkotni, bár úgy tűnik, habzsolni nem fogom. Ellentétben a karácsonyra kapott Bozsik című művel, amit kb 10 nap alatt "megettem" a maglódi vonaton. Ha már itt tartunk: mindenképp megnézem a Puskás Hungary-t, érdekel az a közeg, amelyben a magyarok utoljára világsztárrá nőtték ki magukat, de véletlenül sem állítanám, hogy bárcsak akkor lettem volna fiatal. Inkább vígszatalódom most Hercegfalviékkal a Magyar Kupában, de nem kell szegénységben élnem.

Állandó hősünk, Kormi most nehéz napokat él át: leköltözettük a házát az építkezés miatt, a mesterek időnként flex-szel és el-eldőlő deszkákkal kergetik át a szomszédba, ráadásul kihelyezett ételét időnként a szomszéd gusztustalan, hájas kandúrja bitorolja. Reméljük, vissza tér hozzánk a kis fekete t a végén örökre! 

Ihlet híján nem írtam semmit az elmúlt hetekben, Kormiról elhelyeztem egy képet, egyrészt, hogy lássátok, élek, másrészt sok fejtörést okozott a kis fekete dög nekünk január óta. Jelentem (ahogy az egykori kedvelt sportriporter, id. Knézy Jenő az oldalvonal mellől jött híreket közölte), áttörés történt: Kormi odajön hozzánk, igaz tétován, de imádja, ha símogatjuk és ő maga is hozzánk simítja fejét, vagy az oldalát. Korábbi állattalan állatrajongóként nem tudtam átérezni, mi is ez a fajta feltétlen szeretet, amelyet - főként kutyák - adnak. Szerintem ehhez hasonló lehet, bár Kormi azért nem "a tenyeréből etet minket", továbbra sem engedjük be, pedig valószínű, hogy ez is van a love mőgőtt. De lényeg, a lényeg: nagyon aranyos, ugyanakkor magányos, mióta nincs meg a testvére. Ma rákötöttem egy zsinegre parafadugót és jót játszottunk vele Kormival, a végén egyedül is elfoglalta magát.

Másik fontos hír, hogy léynegében lezajlott "Reniék vonalán" a nógrádmarcali költözés, most már főleg Reni anyukáján a sor, aki rendet teremt a már most és élhető káoszban. Nagyon otthonos kis lakás lesz egy békés faluban, ez az első benyomásom, jó lesz majd odalátogatni.A tegnapi, szombati utolsó roham keményre sikeredett, este 9-re értem haza. Én képviseltem a családot a szomszédunk kb. 30 fős szülinapi buliján, a helyszín egy laptopos dj-által bezengetett karosszéria-lakatos műhely, bejáratott,de mégis befogadó társasággal. Úgy éreztem, tényleg örültek, hogy elmentem, mint a négy új szomszéd egyike én pedig szívesen mentem oda, mert nagyon sokat tettek értük. A jó érzéseimet csak fokozta, hogy kb tíz év után újra az orosházival összemérhető nagyságú társadalmi életben vettem részt, amelyben jó eséllyel ismerik egymást az emberek, tudják, kiről, miről van szó és nem szenzáció, ha közös ismerősre akadnak.

Végül egy közéleti ügy, amelyben  nem kívánok veszélyes vizekre és messzire evezni. Baromira idegesít az a  jónéhány, az újkori romellenes agitációt előkészítő hordószónok, aki úgymond az ország pulzusára téve a kezét "néven nevezi a  problémát". Ugyan ki tiltotta meg nekik ezt eddig? Hazánk ezen elméi már jóval visszafogottabbak, amikor a megoldásról lenne szó, azaz, hogy akkor most mit is kellene tenni. Az én félelmem pedig az, ami Korbely Gyuri barátomé is ezen témában a Kisvárosi Webnaplón.

 Bár már szokatlannak tűnhet, de ebben a bejegyzésben a szót valódi értelmében használom. Sokkol ugyanis, hogy mennyit fizetünk gázfűtésre, de ezzel biztosan senkinek nem mondok újat. Elkzdtünk okoskodni. Mi lenne, ha üzembe helyeznénk egy kandallót? Jelenleg csak egy kisteljesítményű vaskandallót tudunk megfizetni, de másoknál már lenyűgözött romantikus hangulatot teremtő képessége és fűtőereje. A gond csak az, hogy meg kellen eldani a tüzifa redelését és leginkább a tárolaását, valsózínűleg egy fészerben, amely szintén új lenne és drága. Na, ezt még meglátjuk, bár szerintem ősszel fogunk ebbe bele igazán, ha egyáltalán belefogunk...

Köszönjük a mecska témában tett javaslataitokat és a bíztatást. Sajnos már napok óta csak Kormikát látjuk. Erős a gyanúm, hogy perzsa-jellegű alomtestvérét valaki - nálunk eredméynesebben - domesztikálta. Legalább is mi ezt reméljük, rosszabb verzió meg sem fordul a fejünkben.

Több szempontból fontos nap a mai, az egyik, hogy rajtol a Bundesliga és rögtön egy rangadóval: Hamburg-Bayern. Ha minden jól megy, egyik szomszédommal - szintén a bajorok rajongója - megtekintjük a meccset Maglód legfontosabb találkozási pontjában, a Sport Pubban.

 Nem úgy alakulnak dolgaink a mcskákkal, mint ahogy képzeltük, ugyanis nem állnak szóba velünk. Hiába a méregdrága ház, a tesco-s párizsi, az ilyen olyan-cats junior szupereledel, amint meglátnak, villámgyorsan lelépnek. Ha nem látnak minket, úri módon lakmároznak.

A szomszéd tüzifái között húzták meg magukat. Sajnos nem tudunk javítani a helyzetükön, mert képtelenség megfogni őket. El is döntöttük, hogy amíg kicsik, etetjük őket, utána majd meglátjuk. Azt hiszem, kicsit körültekintőbben kellett volna mérlegelnünk, hogy kell-e nekünk macska és le kellett volna vonni következtetéseket abból, hogy a gazdájuk sem tudta elkapni őket. Az bánt, hogy valószínűleg régi helyükön jobb soruk lenne:(

 Egyik jó barátom barátnője tőzsgyökeres XVII.kerületi, így örültünk a lehetőségnek, hogy idegenvezetés mellett ismerhettük meg Budapest Maglódhoz legközelebb eső kerületét ma reggel, jó eséllyel az év leghidegebb napján. Beigazolódott várakozásom: hasznos és érdekes túra volt. Autóval megnéztük a nevezetességeket (Gózon Gyula Színház, II. János Pál szobor, templomk, piac stb) és szivacsként szívtuk magunkba a különböző szolgáltatások helyeit. Hála aaz online-technikának, azonnal meg tudtuk nézni menet közben, hogy ki volt pl. Kvasz András, akiről utcát neveztek el a Helikopter lakóparkban (Kiderült, hogy békéscsabai, később rákoshegyi repülősként népszerűsítette a sportágat). Nem is hinné az ember, hogy miylen kedélyes utcák vannak a fővárosban, igaz egyelőre ennek a belváros borzalmas megközelítése az ára.

Megbeszéltük, hogy egy másik olyan ritka hétvégén, amikor itt aradunk, folytatjuk a felfedezést.

 Felemásra sikeredett a cicák elhozatala: Másnap elszöktek tőlünk, amikor lehetőségük volt kijutni a lakásból. Tanácstalanok voltunk, mert nagyon passzívak és ellenségesek velünk szemben. Ma reggel visszajöttek, szerencsére számítottunk erre és tettünk ki nekik házat és élelmet. Vissza-visszajárnak, de ha kimegyünk, elrohannak, főleg a fekete Kormi(a tarkább Bolyhoska csak lépdel). Öszintén szólva, nem hiszem, hogy simogatható macskák lesznek, nem voltak ehhez hozzászoktatva eredeti helyükön sem. Annak viszont örülök, hogy a fagyot bírják, megnyugodott a lelkünk. Őszintén szólva, mi csak a kinti tartást tudjuk nekik biztosítani, azaz élelmet, házat, de nem vagyunk mindig otthon, hogy alkalmanként ki-beengedjük őket. Kis közönségemet tájékoztatom még a projektről,várjuk a tanácsokat....

 Szolíd, mégis hosszúra sikeredett szilvesztert produkáltunk Orosházán. Kezdtük Sanyi barátomék lakásán, majd megriadva a helyi nagyszabású parti tuci-tuci előszelétől, végül törzshelyünket, az SZTK-val szembeni Medikát választottuk. Itt beértük a zenegéppel, vagyis dehogyis csak beértük: az legalább a mi izlésünk szerint szólt.

Ahogy az elmúlt 33 évbren sem, az idén sem fogadtam meg semmit, néhány célkitűzést tettem, tettünk, de ezek már tavaly megszülettek. Nagyob részük abszolút magánjellegű, de egyet elárulok: megpróbálom kevésbé örömömet lelni az imádott evésben, de leginkább az egészséges mértéket megtalálni és mindezt több sporttal kombinálni. (Ennek jegyében ma reggel és három nappal ezelőtt kb. 3/4 órát kocogtam, dacolva a zúzmarával, reméljük a hősi eposz folytatódni fog.)

Összességében sikeres év volt 2008. Szebb, nagyobb lakásba költöztem, egyben összeköltöztem Renivel, aki novemberben a menyasszonyom lett és nagyon harmónikus "vidéki" életet élünk Maglódon. A családban mindenki egészségben zárta az évet, soha rosszabb esztendőt!

 Régóta nem hallattam magunkról ehelyütt. Egyrészt sokat utaztunk az Orosháza-Balassagyarmat-Maglód háromszögben és alig jutottunk internet közelébe. Másrészt még nem sajátítottam el a képfeltöltés itteni technológiáját ( :) ), márpedig én szerettem vona a sok szöveg helyett egy frappáns fotót feltenni minden jókívánsággal. Majd jövőre...

Eddig egyébként minden szerencsésen alakul: Január 2-ig kb. ezer km-t fogunk megtenni idén még 13 éves autómmal, ilyen száraz időben nagy probléma nem lehet,még ha igen hideg is van ezekben a napokban. Az első télen vizsgázik új otthonunk is, kiderül, hogy tényleg olyan kiváló szigetelést kaptunk-e, mint ahogy a kivitelező és szomszédaink állítják. December végéig elfogadható összegeket produkáltunk, de akkor ég nem köszöntött be az igazán hideg idő.

Mozgalmasnak ígérkezik a január eleje. Párom anyukáját és nagybátyját fogjuk költöztetni két házba.  Az első két hét alatt fog ez vélehtően megtörténni, remélik ott is szerencsénk lesz az idővel. 

A január első napjaiban érkezik hozzánk két cica is. Egy maglódi néni ajándékozza nekünk Kormit és Bolyhoskát. Kinti macskát szeretnénk nevelni belőlük, de mivel kicsik, ezen a télen be akarjuk őket endegdni akb 14 fokos szélfogóba, majd kemény szívvel meg kell állnunk, hogy továbbjőjjenek a nappailiba és más szobákba. 

 Hiánypótló sportirodalamt kaptam a főnökömről karácsonyra: A 11 Freunde című német havilap novemberi számát. Már szeptemberben hallottam róla, rámentem a honlapra. A tegnapi "off-line" olvasás azután megerősítette első benyomásomat, mégpedig hogy azoknak szánják, akik legalább annyi idősek mint én, nem tegnap óta szeretik a focit és soha nem adnának pénzt C. Ronaldo hetes mezéért, vagy más aktuális világklasszis egyéb dolgáért. Az újság igényesen foglalkozik az ultrákkal, mint jelenséggel, harmadosztályú német csapatok gondjaival, de olyan történelmi kuriózumok felelevenítsével, mint amikor a hatvanas években az NDK-beli Dynamo Dresden a Stasi satujában fogadta egy kupameccsen a Bayern Münchent. Apropó Bayern: A berlini szerkesztőség érzéseim szerint nem kedveli az FC Holywoodomat, érezhetően az északi csapatokon (schalke, Hamburg) van a hangsúly, de ezt a véleményt egy szám ismeretében még nem vállalom. Minden esetre, aki tud németül, nagy haszonnal bővítheti az 11Freunde-n keresztül ismereteit a német fociról.

 Nagy volt a lelkesedés, még nagyobb a csalódás: Hiába kerestünk és találtunk autóval egy órán át szombat délután nyitva tartó postát, nem sikerült Reni pályázata. Ma rákérdezett az igazgatónál telefonon, hogy beérkezett-e az anyag. Bár a kiírás szerint ma még befogadták és az iskola vezére meg is erősítette ezt, mellette még jól ki is röhögte, hogy ők már november 24-én lezárták az egészet és "meg is van az emberük". Gusztustalan uram-bátyám demokrácia, bár hazudnék, ha meglepődtem volna. A legfájóbb az, hogy Reni nagyon beleélte magát, testhez álló feladat lett volna, de ez van. Én titkon sejtettem ezt az egészet, máshol is hallottam már ilyet, de nem akartam kedvét venni.

Folytatjuk az álláskeresést, nem nagy kedvvel, de ugyan ki is csinálja ezt kedvvel?? A tanácsom Reninek az volt: fel a páncélt és minden gátlás nélkül pályázni, ahol csak szikrányi is a remény.l 

 Újult erővel vágtam neki a sportnak, konkrétan a futásnak tegnap. Azért újult erővel, mert amióta együtt élek a konyhatündér renikével, finomabbakat eszem (talán többet is), főként ami az édességeket, süteményeket illeti. Ráadásul a maglódra költözés után nem sokkal szertefutott egyik focis társaságom, ahol szerdánként játszottam, így maradt a csütörtöki. Hozzátezsem: júniusban a egyiket úgyis lemondtam volna, mert nem tehetm meg Renivel, hogy a munkanapokon sokszor későn járok haza. 

Egy szó mint száz, a kilók nem foglalkoznak az okokkal, nem megértőek, csak jönnek, jöttek. Futás közben megismerkedtem egy kb. 60 éves Maglódival, aki testedzés képpen heti kétszer elgyalogol Pécelre, onnan tovább Isaszerger, majd vissza ugyanígy Maglódra, összesen 27 km. Azt mondja, 40 után látom majd előnyét a sportnak.

Úgy legyen!

 Nagy izgalommal várjuk a jövö hetet: a párom Renike pályázott Maglódon egy pedagógusi állást, és péntekig döntenek az ügyben. Ideális feladat lenne számára, hiszen fogyatékosok oktatásában nagy tapasztalata van, amely a "hagyományos" osztályokban is jól használható és imádja a gyerekeket. Emellett helyben dolgozna, sok időt és pénzt megspórolnánk. Lenne a munkahelynek egy harmadik, de nagyon fontos hozadéka is: megismerhetnénk a maglódiakat és ők is minket. Június óta lakunk itt, de kb 10 emebrt ismerek én magam, Reni is csak kevéssel többet. Úgy érzékelem, hogy bár a helyiek öntudatos lakosok, Maglód már túl nagy hely ahhoz, hogy a becsületes tősgyökeresek és a kiszámíthatatlan "gyüttmentek" tábora álljon szemben. Persze azért az aggodalmunk nem alaptalan: egy 8 éve itt élő pesti ismerősöm szerint az új építésű lakások lakói a cselédsoron élnek, célozva arra, hogy a hagyományosan kiosztott nagy telkeken ezek esetében legalább négy lakás osztozik.

Sóval, ha van kedvetek, drukkoljatok nekünk!

Jóval ksiebb jelentőségű izgalom tárgya a mai napnak a Hoffenheim szerplése a Schalke ellen, ha a svábok kikapnak, kedvenc csapatom a Bayern az őszi bajnok. Nagyon ritkán "szurkolok negatívan", azaz jelen esetben a Hoffenheim ellen, ezért győzzön a jobbik, az őszi elsőség tulajdonképpen sokat nem számít.

Másik csapaom, a Honvéd, rossz őszt zárt, bízom abban, hogy tavaszal legalább a 6. hely összejön.